Cornelio Tutu, a rendhagyó gitáros

Nem egyszer találkoztam már olyan zenésszel, aki azért hozott létre egy sajátjához hasonló műfajokat, zenét szerető tagokból álló együttest, mert meg akarta valósítani álmait, új stílust akart teremteni. De hogy e mellett a zenész maga legyen első - 2004 októberében megjelent - CD-jének a menedzsere, zeneszerzője, a hangfelvételek és minden - nem csak ehhez - szükséges dolgok egyszemélyes intézője, s még az is az életcélja legyen, hogy új stílus teremtésével, zenéjével a világ élvonalába tartozzon belátható időn belül, ez már nem mindennapi emberi és művészi teljesítményt kíván. Az írott és elektronikus sajtó jelentős számban foglalkozott együttesével, stílusukkal CD-jük megjelenése óta. Egy újságíró, Szabó Gábor és Tutu zenei stílusát egymáshoz közelállónak jellemezte, de azt is mondták már, Cornelio és együttesének alkotásaira, hogy az érzelem és az értelem keverékének termékei, mely Szabó Gábor hangzásvilágára is jellemző.

Cornelio Tutu, ahogy ma már a zenész szakmában művésznevén ismerik - nemrég jelentette meg szerzői kiadásban Keep Playing című első CD-jét, amelyen saját együttesével, a Cornelio Tutu Band-del játszik egy rendhagyóan áthangolt gitáron. Nem ez az egyetlen újdonsága ennek a máris nagy sikert aratott CD-nek, amelynek már a demójára is 100%-os igennel válaszoltak a megkérdezettek, amikor Cornelio a megelőző felmérések során arról érdeklodött: érdemes-e tovább folytatni ezt a zenei irányzatot. Ez az első olyan - az utókor számára is emlékezetes - megnyilvánulása ennek az együttesnek, ahol a három ismert műfaj szintézise szól a hallgatóhoz. A latin, a pop és a jazz zene keveréke.

- Milyen szerepeket töltöttél be első CD-tek elkészítésénél?

- Gitáros, zeneszerző, zenekarvezető - és csak halkan mondom, mert másodlagosnak érzem - egyfajta producer szerepét is.

- Mi van a lemezen, kikkel játszol együtt?

- Tíz szám található a lemezen, latin-pop-jazz stílusban. Az együttesemben Csomós Ferenc dobol, Oláh Péter basszusgitározik, Oláh Zoltán billentyűzik, Perger István 'Guszty' pedig ütohangszereken - többek között - kongán, bongón, timbaleszen játszik.

- Mit érdemes még tudni együttesedről?

- Az együttes alapításának ötlete tőlem származik. 2003-ban alakultunk, mindegyik zenésztársam szakmai berkekben rendkívül elismert. Csomós Feri többek között Pege Aladárral játszott négy évig, én Tisza Bea zenekarában ismerkedtem meg vele. Perger Gusztival szintén zenéltem korábban, ő egy ismert session-kongás, híres pop zenekarokkal játszott korábban. Oláh Zoltán és Oláh Péter a jazz irányából érkeztek, nekik már nyolc lemezük jelent meg a Trio Accoustic nevű zenekarukkal. Az utolsó lemezük tavaly tavasszal Japánban jelent meg, ahol szintén nagyon szeretik őket, és ahol talán még ismertebbek, mint Magyarországon.

- Mikor indult el az a történet, ami végül a zenei pályára vitt, hogyan jutottál idáig?

- Nagyon későn, 15 éves koromban kezdtem el gitározni. Kértem egy akusztikus gitárt karácsonyra, amit meg is kaptam. Senki sem zenész a családunkban. Túlkorosságom miatt már nem vettek fel a helyi zeneiskolába. Ma már tudom, hogy ez nem is baj, hiszen ahhoz hogy most itt tartsak, így zenéljek, ilyen eseményekkel tarkított életút kellett. Egy nagyon jó, pécsi, blues-gitárosnál kezdtem el tanulni. Katona Tamásnál, aki szerintem az ország egyik legjobb blues-gitárosa, csak pécsi révén nem vált túl ismertté országos szinten. Két év tanulás után autodidakta módon tanultam tovább. Blues-, és rockzenével foglalkoztam húszéves koromig. Akkoriban az egyik Metal Hammer-ben azt írták rólam, hogy úgy gitározom, mint Gary Moore. Majd a spanyol és latin zenék megismerésére helyeztem a hangsúlyt. A jazz jóval később, huszonöt éves koromtól kezdett csak érdekelni. Ekkor már éreztem azt is, hogy szolfézs és zeneelméleti hiányosságaimat sürgősen pótolni kell, így elmentem egy magántanárhoz, hogy ezeket is elkezdjem tanulni magasabb szinten. Gitártudásom autodidakta fejlesztése még sokáig folytatódott. Nyomtatott, de főleg hangzó anyagokból rengeteg mindent megtanultam. Mindig arra törekedtem, hogy megértsem a játékot, tudjam, hogy mit miért játszanak úgy, ahogy. Ez az adott harmónia és dallam kapcsolatának elemzését jelenti. Az így felfedezett dolgokat sokféleképpen hasznosítom. Ide kapcsolódhat az is, hogy együttesemmel a saját számok mellett standard-eket is játszunk a koncerteken, melyeket természetesen átültettünk a mi zenei stílusunkra.

- Mit szeretsz jobban, kottából vagy hallás után játszani?

- Én alapvetően belső indíttatású zenész vagyok, tele saját ötletekkel. Magamtól, belülről, szívesebben játszom, minthogy reprodukcióban vegyek részt.

- Kik a példaképeid hazánkban és külföldön, kik azok, akikre felnézel?

- Akiket én szeretek, azok szintén a saját útjukat járják. Ilyenek a ma élő gitárosok közül John McLaughlin, Al Di Meola, Paco de Lucia. Ők mind öntörvényű zenészek, ezért is szimpatikusak számomra. A régi nagyok közül Wes Montgomery és Szabó Gábor játékát is nagyon szeretem. Persze kedvelem George Benson-t is, az ő játékától azonban már évek óta tudatosan távol tartom magam, nem akarom, hogy hatással legyen rám. Más hangszerekkel kapcsolatban, imádom Dizzy Gilespie és Oscar Peterson játékát, Michael Franks, az Incognito és Sting zenéjét is.

- Kikkel játszottál, játszol szívesen?

- A 90'-es évek közepén egy pécsi popzenekarban, a Zsűriben híres magyar popzenészekkel játszottunk együtt rendszeresen, vidéki nagykoncerteken, fesztiválokon. Akkor nagy élmény volt számomra együtt zenélni Somló Tamással, Bornai Tiborral, D. Nagy Lajossal, Balázs Fecóval, Demjén Ferenccel. Latin és spanyol zenét egy nagyon jó pécsi gitárossal, Kócziány Tiborral játszottam. Jazz-t először a '90-es évek végén adtam elő, sok nagyszerű fiatal zenésszel - Tóth Viktorral, Szabó Danival, Nagy Balázzsal, Oláh Zoltán bőgőssel, Cseke Gáborral, Tisza Beával. A külföldiek közül Robin McAlpine volt még a kedvenc partnerem.

- Úgy hallottam együttesed alapításának rendhagyó oka volt.

- Amikor még "csak" zenész voltam egy zenekarban, már akkor jöttek olyan zenei ötleteim, melyeket később mindenképpen meg akartam valósítani. Ezek az ötletek a hosszú évek alatt letisztultak, a saját zenei világom pedig szép lassan kiforrott. Ekkor alapítottam meg jelenlegi együttesünket. Szeretném széles körben, világszerte elterjeszteni ezt az új zenei stílust, amely a latin-pop-jazz egyfajta sajátos ötvözete. Ezt a műfajt Magyarországon senki nem játssza. Közösen hoztuk létre a fiúkkal, de az ötletet, a fő irányt én jelöltem ki. Nemzetközi szinten találhatók részben hasonló produkciók, például hangszerelésben vagy a stílusirányban, de azok is valamely más vonatkozásban, például a főtémák dallamosságában vagy a hangszerszólók virtuozitásában eltérnek a miénktől.

- Azt is beszélik, hogy valamilyen rendhagyó, furcsa hangolású gitáron játszol.

- A '90-es évekbeli aktív zenész periódusom és az együttesem 2003-as megalakulása között volt egy többéves szünet. Ebben az időszakban áthangoltam, 'kiegyenesítettem' a gitáromat. Nálam most már minden hangköz kvart. Korábban a "g" és a "h" húrok között nagyterc volt a távolság. Most már "g" "c" "f"-fel végződik a gitár az utolsó húrokon. Ez így egyszerűen hangzik, azonban emiatt az összes akkordot és skálát újra kellett tanulnom, amely mintegy másfél évet vett igénybe. Az újratanulás sokkal nehezebb, mint a tanulás, hiszen, csakúgy mint egy rosszul megtanult angol szó kiejtésénél, a régi állandóan 'előjön', hiszen mélyen rögzült. Nos azért van ennek előnye is. Tudni érdemes, hogy annak idején a gitáron a logikus gondolkodást föláldozták a többszólamúság és a harmónia teljességének oltárán. Ez az oka annak, hogy más húros hangszerekkel - például a hegedűvel, csellóval vagy nagybőgővel - szemben a gitárt alapjában nem egyforma hangközökre hangolják. Az áthúrozással számomra lehetővé vált a logikus gondolkodás a hangszeren. Ez azért fontos, mert a jazz-hez a gitárjáték közben folyamatosan gondolkodni is kell, jazz-t nem lehet csak érzelemből játszani, mint például pop-ot vagy rock-ot. Egyébként nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy az áthangolás megéri az áldozatot. Magyarországon Gyárfás Istvánról tudok, aki szintén ilyen hangolással játszik.

- Milyen emlékezetesebb hazai és külföldi fellépéseid voltak már?

- Az egyik a Cornelio Tutu Band 2004. december 1-ei lemezbemutató koncertje, amelyet az A38-on adtunk. Korábban, a '90-es években a Zsűri zenekarral számos hazai zenei fesztiválon játszottam, a Tisza Bea Band-del pedig egy újvidéki nemzetközi jazz fesztiválon is részt vettem. Külföldről jut eszembe: egy bécsi klub már érdeklődik a Cornelio Tutu Band után -, jelenleg tárgyalásban állunk.

- Hol lehet veletek találkozni, élvezni muzsikátokat a hazai zenei élet világában?

- Rendszeresen játszunk klubokban, minden hónapban 4-6 alkalommal, például a LEROY Cafe Camponában, a Jazz Gardenben, az Alcatraczban, a Jam Pubban vagy a visegrádi Palapa Étteremben.

- Zeneszerzésed mikéntje?

- A zenei ötleteim belülről jönnek, amiket fejben memorizálok. Addig maradnak ott, amíg teljesen meg nem érik a dallam, a harmónia és a ritmus. Mindig cél, hogy alkotásaim eredetiek, egyediek legyenek.

- Mekkora a sikere az elso lemezeteknek?

- Nagyon sok kedvező visszajelzést kapunk folyamatosan. Most már az a legfontosabb feladat számunkra, hogy minél több emberhez eljuttassuk zenénket. A Klub Rádió folyamatosan játssza nótáinkat. Január 11-én lesz a negyedik tévészereplésünk, pedig még csak két hónapja múlt, hogy megjelent a lemezünk, mely már körülbelül huszonöt magazinban kapott kedvező kritikát. A dolgok úgy haladnak, ahogyan én elképzeltem. Egy dologban viszont lehet még erősítenünk: bár folyamatosan növekszik a boltok száma, sajnos még mindig nem lehet mindenhol kapni a CD-nket. Arról, hogy éppen hol tartunk, mi történik velünk, a www.corneliotutu.com című honlapon tud minden érdeklődő tájékozódni.

- Mennyire fontos számodra a gitárod márkája, ára, minősége, milyen hangszereid vannak?

- Három közepes minőségi kategóriájú gitárom van, amelyek a szívemhez nőttek. Egy jazzgitár, egy nylonhúros elektroakusztikus gitár, és egy hagyományos elektromos gitár, amin jelenleg nem is játszom, csak gyakorlásra használom, mivel halk. Egy felkérés révén pillanatnyilag úgy néz ki, hogy én leszek a magyarországi és kelet-európai Washburn gitárokat forgalmazó cég hangszerbemutató reklámzenésze. Azért egyszer szeretnék egy Gibson jazzgitárt is.

- Mik a vágyaid, terveid?

- Együttesemmel, néhány éven belül, szeretnénk elérni ebben a műfajban a világ élmezőnyét. Ehhez, ezzel az anyaggal, a közeljövőben meg kell jelennünk a nemzetközi zenei színtéren is. Tervünk megvalósítása rengeteg szervezési feladattal is jár, melyet egy külföldi szervező iroda vagy menedzser tudna hatékonyan ellátni. Ilyet keresünk jelenleg.

Hoffmann József